Kényelmes az ágyad, folyamatosan húz magához. Épp, ahogy te is.

Szemem sarkában egy könnycsepp pihen reszketegen. Fél legördülni.

Fél, hogy elsorvad, hogy elpárolog, hogy semmivé lesz. Akárcsak a kapcsolatunk.

Te még nem sejted, de ez az utolsó közös éjszakánk. Hajnalban értem jön egy taxi, ami elvisz innen jó messzire, vagy ha az nem, akkor majd a repülő.

Egyenletesen szuszogsz, biztosan szép álmaid vannak, noha engem felemészt a sötétség és az álmatlanság.

Cicásan simulsz karjaim közé, nem tudlak nem imádni. Mégis épp elhagyni készüllek. Lélegzetvételeim élesen verik fel az éjszaka csendjét.

Vörös hajadba simítok, ami most is ugyanolyan selymes, mint minden másik alkalommal.

Nyakszirtedhez érintem arcom, ahogy hátulról átölellek. Még mindig odáig vagyok a tusfürdőd illatáért, pláne amikor a bőrödével keveredik, olyankor maga a mennyország.

Még utoljára hagyom, hogy átjárja a testem. Még egyszer utoljára átadom magam neked. Még egyszer szorosan átölellek.

Valahol mélyen remélem, hogy felébredsz, és nem hagysz menni, de a szemeid csukva maradnak.

Sóhajtva pillantok az órára ami az ágy melletti apró komódon pihen.

2:06, még pontosan egy órám és ötvennégy percem van a taxi megérkezéséig.

Lassan húzom ki kezem a fejed alól. Nem akarom megzavarni az álmod.

Még visszahajolok, és lágy csókot hintek orcádra. Gyönyörű vagy, fiatal, életrevaló, és sokkal jobbat érdemelsz nálam.

Végül erőt veszek magamon, és kicsoszogok a fürdőbe, ahol elvégzem a reggeli teendőim, majd felöltözök: hangulatomnak megfelelően feketébe.

Aztán nem marad más, mint hagyni egy üzenetet, és kiballagni a taxihoz, úgyhogy nem is húzom tovább az időt, kisétálok a nappaliba, ahol tollat és papírt ragadok.

Leírom neked, hogy mennyire szerettelek Zhang Yixing. Leírom, hogy nem a te hibád, és hogy nem miattad történik ez az egész, egyszerűen csaknem passzolok melléd. Csak nem tudlak annyira boldoggá tenni, mint amennyire megérdemelnéd. Csupán ennyi. Nem akarok többé önző lenni, nem akarok fájdalmat okozni minden kicsinyes vitámmal, minden durva szavammal, amiket a fejedhez vágtam, és amiket sosem gondoltam komolyan.
Leírom, hogy sosem találok majd nálad jobbat.
Hogy örökké szeretlek.
És hogy nagyon sajnálom.

Végül aláírom: Wu Yi Fan, Kris.

Becsoszogok a szobába, és az apró komódra helyezem a levelet, épp az óra mellé.

Még vetek rád egy pillantást, ahogy arcod elkomorodik álmodban, és ahogy forgolódni kezdesz. Mintha sejtenéd mire készülök.

Végül behúzom magam után az ajtót, és minden holmim hátrahagyva, egy repülőjeggyel és a pénztárcámmal lépek ki az utcára, ahol az egyik közúti lámpa alatt a gyér fényben már ott várakozik egy kék autó, aminek az oldalán egy sárga csík pihen.

Itt a taxi.

Beszállok, majd egyszerű utasítást adok: "A reptérre legyen szíves."

Többet nem nézek vissza.